Várady Endre
A Szentírást méltán nevezzük kánonnak is, hiszen a mögöttes héber kifejezés1 értelmében objektíven mértékadó viszonyítási pontnak tekintjük az élet kérdéseiben. Ennek fényében, döbbenten tapasztaljuk, hogy olykor a Biblia nagyra értékelt objektív tekintélye mégis szubjektív álláspontok és érdekek szolgálatába állított magyarázatok áldozatául esik. Nem lehet tehát megfeledkezni a sokszínű, nemegyszer egymásnak ellentmondó értelmezések erejéről sem, amelyek sok esetben az Ige hatalmával kelnek birokra.
Így eshet meg, hogy akár a keresztény egyházak közötti nyilvánvaló dogmatikai különbözőségekre vonatkozóan ugyanabból a közös Szentírásból származik az egyéni értelmezésektől áthatott érvelések sora. A keresztségre, úrvacsorára, gyónásra, cölibátusra2 vonatkozó, ugyanazon Szentírásra alapozott, ám egymásnak feszülő igazolásokat jelen korunkra már megszoktuk, és az ökumené szellemében kölcsönösen toleráljuk is egymásnak.
Új kihívás azonban a kereszténység számára az azonos neműek közötti – házasságig, sőt, gyermekvállalásig elmenő – testi kapcsolat jóváhagyásának kérdése. Például a brit miniszterelnök, David Cameron tervei szerint a jövőben az egyházakat per fenyegeti, ha nem adják össze az azonos neműeket.3 E sok vihart kavaró problémában azonban a legveszélyesebb frontokat elsősorban nem a posztmodern emberképtől áthatott világi, liberális törvényhozás, illetve a Biblia tekintélyét féltve óvó, egységesen fellépő keresztény egyházak alkotják, hanem az önmaguknak mindannyian egyaránt a kereszténység ernyője alatt helyet követelő körök. Ezek ugyanis ugyanazon, Istentől ihletett-nek vallott Ige bizonyos textusaira hivatkozva fogadják el, illetve utasítják el a homoszexualitás jelenségét. Egy híres angol baptista lelkipásztor például a védelmébe vette a homoszexuálisokat4. Ez irányú próbálkozásnak tekinthető, hogy az Európai Baptista Szövetség főtitkára a 2013. január 17-ei blogbejegyzésében beszámol az EBF ifjúsági és gyermekmunkásainak megrendezett konferenciáról, ahol áttételesen ezt a kérdést is feszegették. Témájuk volt: „A különbözőségek befogadása” (belehallható a másság fogalma is!). Egyik kulcskérdés, ami elhangzott: „Mi a befogadás határa a gyülekezeteinkben?”5 A sort lehetne folytatni, ami tisztán kirajzolná a tendenciákat.
Az alábbiakban ezek közül néhány népszerű, gyakran felemlegetett bibliai szakasz rövid, lényegre törő, konzervatív, biblikus elemzése található a teljesség igénye nélkül – megelőzőleg az azokból a homoszexualitás igazolását kiolvasók értelmezését bemutatva. Az egyes szakaszok kommentárjainak referenciaforrásait mindkét oldal esetében bőségesen lehetne folytatni.
Róm 1,24–27
A leggyakrabban, e témában idézett igeszakasz a Róma 1,24–27. A Római levél történelmi kontextusát a homoszexuális irányult-ságú magyarázók a kultikus paráznaságban látják, amelynek egyik konkrét fellegvára a Palatinus-dombon álló Kübelé-templom volt6, ahol kasztrált galluszpapok létesítettek szexuális kap-csolatot férfiakkal.7 Az első századi Rómában uralkodó kultuszi prostitúció adja a Római levél első fejezetének történelmi hátterét. Ez az ókori vallási gyakorlat a legpontosabb magyarázati alapja az említett fejezetnek.8 Pál érvelésében itt nyilvánvaló az áthallás a Zsolt 106,209 a Jer 2,1110 gondolataival. A 106. zsoltár kontextusában jellemző választott nép kívánsága11, amit aztán Isten – kárukra – teljesített.12 A jeremiási kontextus13 szintén arra vonatkozik, hogy a nép az Istentől kapott örökséget az idegen istenekkel való „paráználkodásra” cserélte föl.14 A παρα φυσιν (természetellenes) kifejezést a Naftáli Testamentuma 3,3–5 vagy a Salamon bölcsessége Biblián kívüli iratokban használt analógiák kontextusában kizárólag a kultuszi prostitúcióként, illetve angyalokkal való testi kapcsolat létesítéseként értelmezi, ami természetellenes, hiszen Isten nem idegen istenek imádatára teremtette az embert.15
A legtöbb evangéliumi magyarázó szerint az „ακαθαρσια” (tisztátalanság) a korábbi kultikus konnotációját eddigre már elvesztette, és tisztán morális értelmet hordozott, leginkább sze-xuális értelemben. Ennek alátámasztására több, leginkább az intertestamentális korból származó deuterokanonikus párhuzam is hozható.16 A παρα φυσιν (természetellenes) kifejezés jellemzően szexuális természetű kilengésekre, azon belül is az azonos neműek közötti testi kapcsolatra utal.17
3Móz 18,22; 20,13
A homoszexuális bibliaértelmezés szerint Istennek nem áll szándékában a Szentségtörvény nevezett igéit a XXI. századi keresztényekre vonatkoztatni. Ezen tiltások által inkább a kultuszi prostitúciótól és a Molok-tisztelettől kívánják távol tartani a zsidókat20. A keresztényekre már csak azért sem vonatkoznak az ószövetségi törvények, mert azok kizárólag a választott nép tagjainak adattak, a keresztények viszont lényegében csak az ApCsel 11,26 által megörökített missziós helyzetet követően jegyződnek. Véleményük szerint Pál sosem tesz különbséget a ceremoniális és a morális törvények között, hanem az egész Törvénytől szabadnak nyilvánítja a keresztényeket.19
Mértékadónak elfogadott kommentárjaink viszont nem említenek kultuszi paráznaságot ebben az esetben, hanem annál inkább egyértelműen a homoszexualitásra helyezik a hangsúlyt.20 Máskülönben pedig igenis lehet különbséget tenni törvényi kategóriák között a Tórán belül. Mind az apodiktikus, mind pedig a kazuisztikus törvények esetében – nyitott lélekkel történő olvasással – jól megragadható a betűk mögötti szellem, amely olyan isteni alapelveket foglal magában, amelyek korokon és címzetteken átívelnek. Ha maga Jézus nem érezte szükségét a törvény eltörlésének, sőt inkább csorbáinak kiköszörülését, teljessé tételét tekintette küldetésének21, senki nem formálhat jogot arra, hogy a nyilvánvalóan alkalmi és hatályos ceremoniális törvényekkel együtt a Tóra egészének szellemisége és fennhatósága alól a kereszténységet kivonja. Az újszövetségi Szentírás üzenete sem önállósítja magát az Ószövetségtől, hanem inkább integrálja azt.22 Egyedül az üdvállapot elérésének módjára vonatkozólag, az engesztelő áldozatokra vonatkoztatva közöl részletes módosító „záradékot” az Újszövetség,23 az erkölcsi, életviteli területeken az isteni normák változatlanok.
Dávid és Jónátán
Dávid és Jónátán – kétségtelenül szembetűnő módon részletezett26 – kapcsolatát a homoszexuális bibliaértelmezés a barátságnál jóval többnek írja le. Érvelésük szerint a jelzett helyeken használt héber kifejezések az ellenkező nemű párok intim kapcsolatának leírására is használatosak. Úgy vélik, hogy Isten azért őrizte meg ilyen részletesen e két szereplő kapcsolatának leírását, mert általa bátorítani akarja az egyházat, hogy a megtért homoszexuálisokat és leszbikusokat egyenlő jogú tagokként fogadja be Krisztus Testébe27.
Bár meggyőzően hat az eredeti héber szóhasználat érve, de korántsem kizárólagos, mivel a „szeretet” kifejezését legalább ugyanolyan mértékben találhatjuk politikai lojalitás értelmében, úgy mint pl. Saul és Dávid között az 1Sám 16,21-ben. A Dávid és Jónátán közti szövetségkötés tételes leírása inkább egy kölcsönös politikai gesztusra utal, semmint intim kapcsolatra.28 Ugyancsak beszédes a párhuzam az Eszt 6,8-cal, ahol a királyi ruházat átadása a legnagyobb tiszteletnyilvánítást hivatott kiábrázolni.29
Mt 8,5–13
A jól ismert jézusi epizódban30, a gyógyítás tárgyát képező szolga illetve fiú (παις) személyére, pontosabban szerepére apellálva jutnak arra a következtetésre, hogy itt Jézus lényegében egy homoszexuális kapcsolatot támogatott – minden zokszó nélkül. Érvelésük alapját az adja, hogy Augustus császár megtiltotta a heteroszexuális házasságot a szolgálatban lévő katonáinak még Jézus születése előtt. Ez a tilalom egészen Kr.u. 197-ig tartott, amíg Septimus Severus véget nem vetett neki. Mindaddig – így Jézus korában is – nagy valószínűséggel az azonos neműekkel való testi kapcsolat irányába orientálódtak a római hadsereg tagjai.28
Rövidre zárva a kérdést két megállapítást tehetünk. Egyrészt, a mértékadó kommentárok szerint a történetben használt παις egyaránt jelentheti a gyermeket és a szolgát, utóbbit mind katonai, mind házi értelemben, de egyáltalán nem kap hangsúlyt a fentebb emlegetett „szolgálati” forma.29 Másrészt, a távolság legyőzésével meggyógyított személy kiléte teljes mértékben mellékes. Ezzel a cselekedetével Jézus se nem minősíti, se nem szentesíti a feltételezett kapcsolati formát. Logikailag abszurd lenne azt gondolni, hogy minden gyógyítása által, a helyreállt egészséges állapotban lehetőséget kívánt volna biztosítani bármiféle bűn további elkövetésére, így közvetett módon jóváhagyva azt; mint ahogy azt sincs alapunk állítani, hogy ellenkező esetben a gyógyítás mellőzése az alany bűnös életmódjának ítéletével lett volna egyenlő.
Jn 13,23–25; 19,26; 21,20
Utalva a Jézus szeretett tanítványát megjelenítő leírásokra, egészen blaszfémikus megállapításra jutnak egyesek, miszerint Jézusnak homoszexuális kapcsolata volt az említett tanítvánnyal.
A szóban forgó mozzanat, azaz hogy János Jézus kebelére hajtotta fejét, könnyen belátható az utolsó vacsorakor jellemző ülésrenddel és étkezési móddal. Az aktusnak nem intim, hanem inkább teológiai jelentősége van, mivel a szeretett tanítvány a „kijelentés titkai megismeréséhez szükséges helyen és pozícióban feküdt, mint ahogyan Jézus preegzisztens Igeként az Atya keblén volt, mielőtt kijelentette az Atyát”.30
Apcsel 8,26-40
Az etióp eunuchról szóló perikopa a samáriai keresztény misszióba enged betekintést, aminek jelentősége abban állt, hogy a samaritánusok a zsidók által mélyen megvetett népcsoport voltak. Az eunuchok kategóriája ugyancsak számkivetett volt a zsidók szemében. A homoszexuális bibliamagyarázók úgy érvelnek31, hogy ez a bizonyos eunuch már születésétől fogva homoszexuálisnak, nem pedig kasztráltnak számított. Ezen a ponton hozzák be a képbe a Jézus által a Mt 19,12-ben a heteroszexuális párkapcsolaton kívül esők köréről mondottakat. A Jer 34,15–19 és a babiloni Talmud szerint32 a születésétől fogva ilyen állapotban lévő személy tagja lehet Izrael gyülekezetének. S mivel Fülöp még a zsidók által dominált – valójában még meg sem nevezett, ki nem forrott – kereszténység körébe tartozott, ahol még evidens volt a mózesi törvény megtartása, tudnia kellett, hogy csak születésétől – azaz természetétől – fogva torzult nemi identitású egyént lehet a gyülekezetbe befogadni, szemben a tudatosan és mesterségesen kasztráltakkal.
Inkább azonban az az elfogadottabb nézet, hogy az 5Móz 23,2 korlátozásait eddigre már „fölülírta” az Ézs 56,3–533 ígérete, illetve nem valószínű, hogy az eunuch pogány lett volna a történet idején, mivel a lukácsi koncepció szerint Kornéliusz megtérésének tudósítása hivatott az első pogánymegtérést megörökíteni, valamint egyébként is valószínűleg prozelitaként látogatott Jeruzsálembe.34 Mivel a megtérése utáni életszakaszába nem enged betekintést a Szentírás, így megalapozatlan azt feltételezni, hogy esetleges (akár születésénél, akár kasztráltságánál35 fogva) homoszexuális életmódját tovább folytatta volna. Ezért igen erőltetett és gyenge lábakon álló érvelésnek tekinthető a megtért, ám to-
vábbra is homoszexuális életmódot folytatók védelmére alkalmazni ezt a – sok részletet tekintve hallgatag – történetet.
Gal 3,28
Talán az egyik legmegdöbbentőbb érvelési alapja a vizsgált körnek a Gal 3,28 kijelentése, amelyre apellálva úgy vallják, hogy mindenki egyforma Isten szemében, a szexuális orientáltságától függetlenül.36
A férfi és nő közötti megkülönböztetés – és szóhasználat – hátterében az 1Móz 1,27,37 illetve annak Mt 19,4-beli38 idézését vélhetjük felfedezni.39 Különösebb hermeneutikai érzék nélkül is eléggé szembetűnő, hogy ezen a helyen nem a nemi orientáltságról szól az Ige, hanem olyan ellenpontokat állít párhuzamba, amelyek egyedül Krisztusban tudnak egységbe kovácsolódni. Nem abszolutizálhatjuk ezen a ponton a nemiség kérdését, mivel mindössze illusztrációként szerepel a másik két ellentétpár mellett. A Krisztusban való egyesülés pedig nem váltja fel az Isten által teremtett nemi funkciókat, hanem éppen a különbözőségekben biztosít kapcsolódási pontot és közös nevezőt.
A fenti néhány kiragadott példa jól mutatja, hogy az Igét sokan valóban fegyverként kezelik – de nem a megfelelő lelkülettel. Fontos tehát éberen és józan gondolkodással résen lennünk, hogy „mindenkinek helyesen tudjunk felelni”.
Jegyzetek
1. káne
2. Csak a legnépszerűbbeket sorolva most ide példaként.
3. http://www.telegraph.co.uk/news/religion/9801889/Churches-could-be-sued-for-refusing-to-agree-to-gay-marriages.html (2013. március 11.)
4. http://www.abpnews.com/ministry/people/item/8137-uk-baptist-minister-affirms-gays#.UP02rqPpiSo (2013. március 11.)
5. http://ebfgensec.blogspot.cz (2013. március 11.)
6. http://www.gaychristian101.com/Romans-1.html (2013. március 11.)
7. http://www.gaychristian101.com/Romans-And-Shrine-Prostitution.html (2013. március 11.)
8. Uo.
9. „Fölcserélték dicsőséges Istenüket növényevő bika képmásával.”
10. „Cserélt-e pogány nép isteneket? – pedig azok nem is istenek! De népem fölcserélte dicsőségét haszontalansággal”.
11. 106,14: „Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban”.
12. 106,15: „Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük”.
13. 2,7–8: „Dúsan termő országba hoztalak benneteket, hogy élvezzétek gyümölcsét és javait. De amikor bejöttetek, országomat tisztátalanná, örökségemet utálatossá tettétek. A papok nem kérdezték: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, a vezetők hűtlenül elhagytak engem, a próféták Baal nevében prófétáltak, és haszontalanságok után jártak”.
14. http://www.gaychristian101.com/Romans-And-Shrine-Prostitution.html (2013. március 11.)
15. http://www.gaychristian101.com/Against-Nature.html (2013. március 11.)
16. WBC, 62.o.
17. TDNT 9:262-267
18. http://www.gaychristian101.com/Leviticus.html (2013. március 11.)
19. http://biblethumpingliberal.com/2011/05/19/you-can’t-quote-leviticus-to-prove-god-hates-homosexuality (2013. március 11.)
20. Ld. pl. WBC 4, Leviticus, 297. o.
21. Vö. Mt 5,17–19.
22. Vö. Mt 22,36–40 és Róm 13,9.
23. Leginkább a Zsidókhoz írt levélben.
24. 1Sám 18,1–4; 19,1; 20,41; 2Sám 1,26.
25. http://www.gaychristian101.com/David-and-Jonathan.html (2013. március 11.)
26. NICOT, D. T. Tsumura: The first book of Samuel, Eerdmans, Cambridge, 472. o.
27. The pulpit commentary 9, 339. o.
28. The marriage of roman soldiers, (13 BC-AD 235): Law and family in the imperial army. Sara Elise Phang, Brill Academic Publishers, 2001, p. 2. – idézi: http://www.gaychristian101.com/Gay-Centurion.html.
29. R. T. France: The gospel of Matthew. Eerdmans, Cambridge, 2007, 311–312. o.
30. Bolyki János: Igaz tanúvallomás. Kommentár János evangéliumához. Osiris, 2001. 350. o.
31. http://www.gaychristian101.com/Ethiopian-Eunuch.html (2013. március 11.)
32. Yebamoth traktátus, Folio 81a.
33. Ha a heréltek megtartják szombatjaimat, azt választják, ami nekem kedves, és ragaszkodnak szövetségemhez, akkor fenntartom nevük emlékét házamban és falaimon belül, különbül, mint a fiak és a leányok.
34. John R.W. Stott: Az apostolok cselekedetei. Harmat-Kia, Budapest, 2010. 175. o.
35. The pulpit commentary 41, Funk & Wagnalls Company, London, s. a., 253. o.
36. http://whosoever.org/believe.shtml (2013. március 11.)
37. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.
38. „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?”
39. The pulpit commentary 46. Funk & Wagnalls Company, London, s. a., 146. o.