John E. Dent, Jr.
Bár Isten nem azzal a szándékkal ihlette a Biblia emberi szerzőit, hogy szépirodalmat alkossanak, a Biblia használ szépirodalmi formulákat, hogy az emberek megértsék, legalább egy részét. A kutatók evangéliumi, prófétai, költői és apokaliptikus osztályokra bontják a bibliai írók által használt műfajokat. Ezekben a műfajokban azok, akik Isten szavait megörökítették, változatos irodalmi eszközöket használtak, hogy legjobban átadhassák Isten üzenetét. Egyes képek, mint a parabola vagy példázat ismerősek számunkra, míg más, a bibliai írok által használt irodalmi eszközök kevésbé. A dolgozat ezen irodalmi eszközök közül egyet, a metaforát tanulmányozza.
A metafora szó két görög szó, a meta (vele, azzal) és a feró (szállítani) összetételéből származik, melyek együtt az átvitel fogalmát adják ki.1 Azaz az egyik szó jelentésének átvitelét egy másik kifejezésre. Webster úgy definiálja a metaforát, mint „egy olyan beszédfordulatot, melyben egy bizonyos tárgyat vagy fogalmat szó szerint jelölő szót vagy kifejezést használunk egy másik helyett, hogy hasonlóságot vagy analógiát éreztessünk közöttük”.2 A legtöbb bibliai nyelv, mely leírja Istent (különösen azok, ahol a leírás Teremtőként, Bíróként vagy Királyként említi), metaforát, hasonlatot vagy más összehasonlítást használ. A hasonlat két eltérő tárgy összehasonlítása a „mint” szóval. A hasonlat tehát explicit összehasonlítás, míg a metafora implicit összehasonlítás. Máté feljegyezte, hogy tanítványaival beszélve Jézus azt mondja: „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.” (Mt 10,16) A farkas metafora (azoknak az embereknek, akik közé a tanítványok majd mennek, és az állatnak az összehasonlítását rejti), míg a juh, kígyó és a galamb hasonlatok (egy explicit összehasonlítása a tulajdonságoknak, melyeket ezek az állatok hordoznak és azoknak, melyeket a tanítványoknak birtokolniuk kellene). Bár sok író használja a metaforának nevezett irodalmi eszközt, az istenismeretünkhöz való hozzájárulása miatt Pál a legjelentősebb.
Ahogy az Athén vezető emberei előtt tartott beszéde (ApCsel 17) is mutatja, Pál tanult ember volt. Napjainak egyik legjelentősebb zsidó vallási szakértőjénél tanult. Pálnak az Újtestamentumhoz való hozzájárulására akár csak felületes pillantást vetve is kiderül, hogy taníttatása magában foglalta az irodalmi eszközök használatának megtanulását is, hogy még hatékonyabban kifejezhesse gondolatait.
A Pál által használt metaforák közül sokat csoportokra lehet osztani. Elsőként a katonai metaforák egyik példája, ahogy Pál bemutatja a keresztyén ember fegyverzetét az Ef 6,10–20-ban. Pál metaforáinak második csoportja a mezőgazdálkodáshoz kapcsolódik. Egy lehetséges példája a feltámadásról való leírása az 1Kor 15-ben (lásd különösen a 35–38. versek). Pál metaforáinak harmadik csoportja az építéshez kapcsolódik, példa erre az, ahogy az apostol bemutatja a gyülekezetet az Ef 2-ben (lásd a 16–22. versekben). Bár Pál írásainak tanulmányozását követően kiderül, hogy másféle csoportosítások is készíthetőek (családi, vallási stb.), a metaforák egy fontos csoportját képezik az atlétikai metaforák.
Az Újszövetség Pál által írt könyveinek olvasása nyilvánvalóvá teszi, hogy főleg az 1Tim, 2Tim, 1Kor, Gal, Fil és a Kol könyvekben használt atlétikai metaforákat. (Lásd 1Kor 9,24–27; Gal 2,2; 5,7; Fil 3,12–14; Kol 2,18; 1Tim 6,12; 2Tim 2,5.) Bár ezek közül több könyvnek is vitatják a páli szerzőségét, sok Újszövetség-kutató állítja, hogy Pál szolgált ezen könyvek forrásaként, még ha fizikailag nem is ő írta őket, hanem talán lediktálta ezeket, vagy a tanítását valaki leírta. Ezen levelek megfelelő passzusainak vizsgálata azt mutatja, hogy Pál főleg két versenyszámból kölcsönözte a képeket: az ökölvívásból és a futásból. Említ továbbá egy koszorút (koronát) is (lásd még 2Tim 2,5 és 1Kor 9,24–25). A koronát (általában egy elhervadó babérból készült koszorút) az atlétikai verseny győztese kapta.
A Pál által használt atlétikai metaforák közül az ökölvívás a legkevésbé gyakori. Az 1Kor 9,26–27-ben Pál az ökölvívást használta központi érvként arról szóló érvelésében, hogyan éljünk fegyelmezett életet. Az 1Tim 6,12-ben a nemes harc megharcolását említi. Összehasonlítja annak az ökölvívónak a jelentéktelenségét – aki eltéveszti kitűzött célját, hogy tudniillik megüsse a másik ökölvívót – azzal a keresztyénével, aki eltéveszti kitűzött célját, hogy tudniillik Krisztushoz hasonló legyen.
A második atlétikai tevékenység, amit Pál említ, a futás. Az apostol a kitartó futó példáját használja követendő példaként arra, hogyan kellene a keresztyénnek élnie. Az összehasonlításra alapot az önfegyelem ad, amire az atlétának és a keresz-tyénnek is szüksége van, hogy elérje kitűzött célját.
Pál a korona vagy koszorú atlétikából vett analógiáját gyakrabban használta minden másnál, aminek köze van az atlétikához. Az apostol számára a korona nem a díjat jelentette, amit a verseny végén az atléta kapott, hanem azt a döntést, illetve ítéletet, hogy az atléta kitartóan edzett, és ezért elérte célját. Pál hasonló módon használta ezt az analógiát a keresztyénekre is.
Első századi római polgárként Pál kétségkívül tudott a játékokról, amiket a rómaiak a görögöktől vettek át. A legtöbb nagyobb város stadionokat épített, hogy megtarthassa a játékokat. Bár más típusú versenyeket is tartottak, a legnépszerűbb a futás volt. Pál talán láthatta is a játékokat hazájában, Tarsusban és más városokban (Korinthus, Efezus, Róma), ahol prédikált. A játékok gazdag illusztrációs forrást nyújthattak Pálnak, amikből meríthetett prédikációihoz.
A filippi gyülekezethez szóló írásában Pál összehasonlította és szembeállította a keresztyén éle-tet a játékokkal, különösen a futással. A Filippi 3,12–14-ben a futó által használt stratégiára utal. Azt mondta a Filippiben élő hívőknek, hogy élete hasonló a versenyfutó életéhez. Ezekben a versekben számos az összehasonlítás alapjául szolgáló pontot említ. Az első: szükséges elfelejteni, hogy mi volt a múltban. A második: a cél elérésére való törekvés és erőfeszítés, és a harmadik a díj elnyerése. Pál emlékeztette a keresztyéneket, hogy ugyanúgy a céljuk elérésére kell koncentrálniuk, ahogy az atléta is célja elérésére koncentrál.
A díj, amire Pál hivatkozik, nincs kimondva [nem explicit] a Filippi 3-ban. Azonban a díjat a Jelenések 2,10 az „élet koronájaként” határozza meg. A Újszövetség-kutatók vitatják e fogalom jelentését. Egyes kutatók az élet koronáját a jövőbeli örök élet jutalmaként értelmezik. Mások a jelenben való még bővelkedőbb életként (Jn 10,10) értelmezik. Az Újszövetség más tanulmányozói úgy látják, az élet koronája magában foglalja mindkét jelentést.
Pál mestertanár volt. Írásbeli stílusa felkészítette a Krisztusban hívőket – az ő idejében és ma is –, hogy jobban megértsék Isten önkinyilatkoztatását. Írásbeli stílusának egy része magában foglalta, hogy könnyen érthető példákkal illusztrálja a szellemi tanítást. Azáltal, hogy Pál az atlétikai metaforákra utal, az atlétikai világ törvényszerűségeivel illusztrálja a sajátos keresztyén életet. Pál lényegi mondanivalója ezekkel a példákkal az volt, és továbbra is az, hogy a fegyelem biztosítja az atléta számára célja elérését, ugyanúgy a keresztyén ember számára is a fegyelmezett élet biztosítja annak a célnak az elérését, hogy olyan legyen, mint Krisztus.
Jegyzetek
1 Webster’s third new international dictionary, and other standard reference works.
2 Webster’s ninth new collegiate dictionary, s. v. „metaphor”.
John E. Dent, Jr. görög nyelvet és Újszövetséget tanít a newtoni Clarke College-ban, Mississippi államban.
Biblical Illustrator, Spring 1993, 78–80. o.
Ford. Lukács Dániel