2014 - 2. szám

Haggeus üzenete a XXI. század keresztényeinek

Merényi Zoltán

Giovanni Pisano (1250–1315): Haggeus próféta
Giovanni Pisano (1250–1315): Haggeus próféta

Egy bibliatanulmányozó csoportban az Ószövetség kisprófétáit tanulmányozzuk. Megragadott ezeknek a több mint két és fél­­­ezer éve élt hívőknek az üzenete. Többen közülük ma is jelenlevő problémákra hívják fel a figyelmet. Szeretném kiemelni közülük Haggeust, aki Kr.e. 520-ban írta kétfejezetnyi kis „könyvét”.
 

Haggeus kora

„Dárius király uralkodásának második esztendejében, a hatodik hónap első napján” – kezdi a próféta pontos kormeghatározásával írását. Ezt az időpontot nagyon pontosan be tudjuk azonosítani: Kr. e. 520. augusztus 29.

19 éve annak, hogy Círusz perzsa király rendeletet adott ki, hogy a zsidó nép hazatérhet a babilóniai fogságból. Majd­nem húsz év telt el, de még mindig nem történt meg az igazi „rendszerváltás”. A nép jó része haza sem tért Babilon földjéről, hiszen ott letelepedve biztonságos egzisztenciát teremtettek maguknak. Nem volt számukra vonzó egy sivár, szinte kihalt országba visszatérni.

A zsidó nép számára oly fontos templomépítés is megakadt, közel 70 esztendeje nem volt az Úrnak háza Jeruzsálemben. Az építkezést azért szüntették be, mert egyrészt nem volt elég pénzük egy impozáns épületre, másrészt Ezsdrás leírja, hogy a nép ellenségei akadályozták őket ebben a munkában. Vádoló levelet írtak Perzsia új királyának, aki rendeletben tiltotta meg az építkezés folytatását. (Ezsd 4)

Félelem, megalkuvás és kifogások jellemezték a hívők életét. Az Úr háza helyett saját életük építésével kezdtek foglalatoskodni. Viszonylag rövid idő szorgalmas munkájával biztos megélhetésre tettek szert. Faburkolattal díszített házakban éltek, (1,3), ettek, ittak, ruházkodtak.

Haggeus könyvének legmegrázóbb mondata a következő:

„Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok.” (1,9)

Tovább »

Vezetők a változás élén

Heizer Tamás

A tanulmány így jött létre: Az országos lelkipásztor-értekezleten (Balatonszemes, 2003) azt a feladatot kaptam, hogy tartsak előadást a vezetés és a változás kapcsolatáról. Az előadás után a lelkipásztori kar arra kért, hogy az előadás legyen hozzáférhető olvasható formában. Ez a cikk ennek a kérésnek tesz eleget, és az említett előadás alapján készült. (Heizer Tamás)

Hogyan viszonyuljon az egyház a változásokhoz? Alkalmazkodjon hozzájuk, eléjük menjen, vagy ellenálljon azoknak? Esetleg vannak olyan típusú változások, amelyeket egyenesen az egyháznak kellene előidéznie a társadalomban? És miközben az egyház maga is változik és változást hoz a környezetében, van-e, ami mégsem változhat éppen azért, hogy az egyház továbbra is egyház maradjon?

Tovább »

Az ima hatékonyságáról (könyvajánló)

C. S. Lewis

A C. S. Lewis hat esszéjét tartalmazó kötet 2014-ben jelent meg a Harmat kiadónál. Az imádkozásról szóló esszéjének közreadásával ajánljuk a olvasóink figyelmébe a könyvet.

esszek

Néhány évvel ezelőtt egyik reggel azzal keltem föl, hogy levágatom a hajam, mert Londonba készültem látogatóba. Az első levél azonban, amelyet fölbontottam, tudtomra adta, hogy nem kell bemennem Londonba. Elhatároztam tehát, hogy elhalasztom a hajvágást. Aztán valami megmagyarázhatatlan gondolat kezdett motoszkálni bennem, mintha egy hang azt mondta volna: „Mégis indulj útnak, és vágasd le a hajad!” Végül nem tudtam tovább ellenállni, és elmentem. Akkoriban egy keresztény borbélyhoz jártam, aki sok szerencsétlenségen ment keresztül, s a bátyámmal néha a segítségére voltunk. Amint benyitottam az üzletébe, ezzel fogadott: „Ó, ezért imádkoztam, hogy jöjjön el ma hozzám.” S valóban, ha egy-két nappal később mentem volna, már nem tudtam volna segíteni neki.
Meghatott, s ma is meghat ez az eset. De persze nem tudnám tudományosan bizonyítani, hogy oksági összefüggés van a borbély imádsága és a látogatásom között. Lehet telepátia is. Lehet véletlen.
Álltam egy asszony ágya mellett, akinek a combcsontját már átjárta a rák, s a többi csontjában is egyre jobban elhatalmasodott a betegség.
Hárman tudták csak megemelni az ágyban. Az orvosok néhány hónapot jósoltak neki: az ápolónővérek (akik ezt gyakran jobban tudják) néhány hetet. Egy jó ember fölébe tartotta a kezét és imádkozott érte. Egy évvel később a beteg járt (hegyet mászott erdős vidéken), s aki az utolsó röntgenfelvételt készítette, megjegyezte: „Ezek a csontok olyan tömörek, mint a szikla. Ez csodálatos!”
De ebből sem vonhatunk le tudományos bizonyítékokat. Az orvoslás nem egzakt tudomány, ahogy ezt minden igazi orvos elismeri. Nem kell a természetfölöttire hivatkoznunk ahhoz, hogy megmagyarázzuk előrejelzéseink meghiúsulását. Hacsak mi magunk nem döntünk úgy, hogy oksági kapcsolatot fogadunk el az imádság és a gyógyulás között.

Tovább »

„Tiltott vallási szekta fenntartásának vétsége” – Szektakérdés és a baptisták a Horthy-rendszerben és azon túl

Legifj. László Gábor

Legifj. László Gábor a Baptista Levéltár munkatársa. Történész, levéltáros, tanulmányait jelenleg is folytatja az ELTE BTK történelem szakán. A közölt tanulmány BA szakzáró dolgozatának egy részletén alapszik, a benne foglaltak elsősorban a kutatás három évvel ezelőtti állapotát tükrözik.

A tanulmány első részét olvashatjuk el itt. A második rész a következő lapszámban fog megjelenni. Itt a honlapon pedig ez a bejegyzés fog majd frissülni (A szerk.)

Győr3
Bemerítés Győrött. A kép előterében csendőr vigyázza a rendet és az esemény biztonságát (Baptista Levéltár)

Ha a baptista felekezet mindenkori sorsát és helyzetét egy függ­­­­­­­­­­­­­­­­­vénygörbével szeretnénk ábrázolni, az első világháborút megelőző évekhez alighanem a „nagy elődök”, az állami elismerés és a rohamos terjedési sebességű misszió képzetei nyomán pozitív értékeket társítana a baptista közvélemény. Az összefoglaló nevén csak Horthy-korszakként emlegetett két és fél évtizedhez általában sötét tónusokkal festett képet hoz elő a közös emlékezet, képzeletbeli függvényünk görbéje hirtelen a negatív tartományba fordul át. Üldözés, csendőrség, vallásszabadsági sérelem ötlik az ember eszébe az időszakra gondolva. A kommunista diktatúra kiépítésének és működtetésének 45 éve felől viszont aligha vélekedik egységesen a furcsán felejtő emlékezet – a gyülekezetek nyilvánvaló sorvadása, behúzódása ellenére az elnyomás mégis képes felidézni a vallásszabadság és háborítatlanság fogalmait. A vörösuralom függvényszakasza egyeseknél a Horthy-koré fölött, másoknál alatta futna ebben az elgondolt koordináta-rendszerben.

A tényekkel és folyamatokkal összhangban nem lévő emlékezet kialakulásának okait hosszasan lehetne fejtegetni, de ebben az írásban inkább arról szeretnénk szólni, hogy a Horthy-korszak baptista szempontú megítélését alapvetően meghatározó kérdés, a vallásszabadság tematikája a levéltári iratanyag és a szakirodalom tükrében valójában hol helyezné el a magyar baptistákat a szabad vallásgyakorlat skáláján, abszolút értelemben és környező korszakokhoz viszonyítva.

A két világháborútól határolt évtizedek kisegyháztörté­ne­tének alapvetéseit lefektető Fazekas Csaba így fogalmazta meg szemléletformáló állításai lényegét: „A Horthy-korszak egészére jellemző, hogy a kisegyházakat az állam végig a gyanús, nemkívánatos jelenségek közé sorolta, s hasonlóan intoleráns álláspontot foglaltak el a történelmi egyházak is.”1 Ennek a „szektakérdésnek”, társadalmi problémaként felfogott vallásosságváltozási folyamatnak és az erre adott reakcióknak a baptista mindennapokban megtapasztalható valóságát kerestük forrásainkban a cikk írásakor.

Tovább »