Szerzők

A szeplőtelen fogantatás dogmájának bibliai kritikája

Ármay Szabó Ádám

Ármay Szabó Ádám a Baptista Teológiai Akadémián végzett 2007-ben alapszakon, majd 2015-ben mesterszakon. Szintén 2015-ben a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán (Budapesti Metropolitan Egyetem) szerzett grafikusi diplomát. Jelenleg valláskutatással foglalkozik.

 

Bevezetés

A szeplőtelen fogantatás egy katolikus hittétel, amit 1854. december 8-án IX. Piusz pápa (1848-1878) a harmadik Mária-dogmaként hirdetett ki. A négy Mária-dogma a következő: Mária Istenanya (431; Efezusi zsinat), örökké szűz (649; Lateráni zsinat), szeplőtelenül fogantatott (1854; Ineffabilis Deus bulla), és mennybe vétetett (1950; Munificentissimus Deus apostoli rendelkezés). Azonnal az elején le kell szögeznünk, hogy a mariológia (a Máriával foglalkozó tanok összessége) alulról építkező dogmarendszer[1] – például a krisztológiával ellentétben, ami felülről építkezik – így sohasem láthatjuk a végét. A mariológia[2] közismerten a dogmatika leginkább külső tényezőktől függő fejezete, így a kialakulásában és a formálódásában is sokat köszönhet a lelkiségi irodalomnak, a művészeteknek, a népi kegyességnek, az apokrif irodalomnak és a magán-kinyilatkoztatásoknak (amik leginkább Mária-jelenések). Mivel a Biblia tanúságtétele nem bizonyult elegendőnek a Mária-dogmák és a Máriával kapcsolatos egyházi tanítások alátámasztásához[3], ezért váltak szükségessé a fent említett területekről érkező különböző megerősítések.

Alapvető protestáns hozzáállásom, hogy a Bibliából megismerhető logika alapján bizonyítsam a mariológia tarthatatlanságát dogmatikai szempontból. Szerintem ugyanis kizárólag a krisztológián belül van helye a Máriáról szóló diskurzusnak a teológiában, és a Mária-dogmákat is csak a krisztológia szemüvegén keresztül láthatjuk helyesen. Mária által lett Isten Fia egy közülünk (Jn 1:1-18), lett test és vér, hogy megválthasson minket. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy ez a Szentháromságos Isten érdeme[4], és nem Máriáé. Így nem Máriának tartozunk hálát adni imában, és nem hozzá kell segítségért folyamodnunk szükségeinkben, mert egyedül Krisztus, akinek köszönhetjük üdvösségünket, és egyedül a Szentháromságos Isten, aki valóban be tudja tölteni szükségeinket.

Giotto_di_Bondone
Giotto di Bondone: Jézus születése (1304-1306)

Ennél a festménynél fontosnak tartom kiemelni, hogy elég sok művészeti alkotáson, ahol ez a jelenet szerepel, az angyalok a jászol körül repkednek. Ez félreérthetővé válik könnyen azok számára, akik nincsenek tisztában a korabeli ábrázolási technikákkal (amiben a történet szereplői egy időben jelennek meg, mint egy mozifilm plakátján), és azt hihetik, hogy Jézus születésekor angyalok töltötték be az istállót, holott ezt sehol nem mondja a Biblia (Lk 2:12, 15-16). Az ilyen típusú félreértés válik később tévtanítások alapjává, mert nem az a kérdés, hogy méltó-e a pillanat az angyalok jelenlétére, hanem, hogy mit mond erről nekünk Isten a róla szóló történetben.

Tovább »

Mentés másként – Identitás, tradíció, innováció a 21. századi keresztény gyülekezetekben

Dr. Péter-Szarka Szilvia

Dr. Péter-Szarka Szilvia pszichológus, a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetének adjunktusa, az Európai Tehetségközpont – Budapest munkatársa. A Debreceni Baptista Gyülekezet aktív tagja, három gyermek boldog édesanyja.

 

A hagyomány, a tradíció, illetve a személyes hit és megújulás jelentőségét tekintve az egyes gyülekezeti tagok életében, valamint egyházunk, gyülekezeteink jövőjét keresve, alapvetően bibliai-teológiai látásunkra, meggyő­ződésünkre kell alapozni. Az itt következő írás egy szaktudomány eredményeit felhasználva háttér­anyagul, segítségül szolgálhat a címben jelzettek jobb megértésére és alkalmazására szolgálatunk során.

A mai keresztény gyülekezeteknek nagy kihívást jelent a 21. század változásaihoz, igényeihez, szükségleteihez való igazodás. A folyamatos alkalmazkodás és megújulás, a nyitottság és rugalmasság mellett szükség van azokra a stabil pontokra, melyek a keresztény, éppen ezért szent és megváltoztathatatlan identitásunkat képezik, és azokra a hagyományokra, melyek a felekezeti gyökereket és hovatartozást erősítik. A változás és változatlanság, a dinamizmus és a stabilitás kérdése komoly gyakorlati problémákat vet fel.

Három kérdés alaposabb átgondolása segíthet abban, hogy megfelelő irányba lépjünk:

  1. Ki és mi vagyok én? Kik vagyunk mi, mi képezi az identitásunk megváltoztathatatlan alapjait?
  2. Mi a hagyományok és tradíciók szerepe az identitás kialakításában?
  3. Hogyan történik a változás? Mit jelent az innováció, a kreativitás a gyülekezetek életében?

Tovább »

Mit tehet a nevelő, ha valóban formálni akarja a személyiséget?

Uzsalyné Pécsi Rita

Pécsi Rita tanít

„Nem érted meg, fiam?!”

„Hiába mondom a gyereknek, mintha meg sem hallaná!”

Halljuk és mondjuk nap mint nap. Mint a pusztába kiáltott szó. Prédikálunk, s közben érezzük, hogy nem tudunk megváltozni, és gyerekeinkre, is mintha csak ideig-óráig tudnánk némi hatást gyakorolni. Vajon ennyi a szülői-nevelői hivatás? Panaszkodunk a rohanó és értékvesztett világra, a médiára, a hitelüket vesztett vezetőkre, de titkon reméljük, hogy lehet ezt jobban, „mesteribben” csinálni!

Míg egyfelől gyermekeink több területen imponáló tájékozottságra tesznek szert, addig egyre többször merülnek föl a felnőtt személyiségek tipikus deficitjei. Nevezetesen az agresszivitás, az érzéketlenség, a haszonelvű szemlélet, a kudarctűrés alacsony szintje.

„Abból, hogy valaki évfolyamelső, csak annyi következik, hogy az illető osztályzatok tekintetében kivételesen jól teljesít. Semmi nem derül ki arról, hogy hogyan viseli majd az élet viszontagságait. A beszűkült funkciójú iskola legfeljebb egy következő iskolafokozatra, de nem a morális és felnőtt életre való felkészítés színhelyévé vált”. (K. Arnold, D. Goleman)

A jelenség ma már szinte közhelynek számít, bár a viszonylag jó tanulmányi teljesítmények ideig-óráig eltakarják a tüneteket. Az egyik legsúlyosabb gondunk, hogy az iskolában tervszerűen fejlesztett IQ-érték „legjobb esetben is csak húsz százalékát teszi ki a sikert befolyásoló tényezőknek, nyolcvan százalék más erőkre vezethető vissza”. (D. Goleman)

A teljes ember személyiségének kibontakoztatása mindannyiunk legalapvetőbb célkitűzése. A jó ember és a jó szakember nevelésének eszménye, a boldog élethez szükséges készségek kifejlesztése nagy kihívás minden nevelő számára.

Tovább »

Amit Jézus kér, azt tegyétek meg!

Ronnie Collier Stevens

Kedd délelőtti előadás

Utoljára köszönthetlek benneteket a gyönyörűséges névben, Isten egyetlen Fia, a Megváltó Jézus Krisztusnak nevében. Ma este sokkal inkább magyarázó igehirdetést szeretnék mondani nektek. Kérlek, nyissátok meg Bibliátokat a Jn 2,1–11-nél, ahol Jézust egy menyegzőre hívták.

hotelazur

A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja. Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk”. Mire Jézus azt mondta: „Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám”. Anyja így szólt a szolgákhoz: „Bármit mond nektek, tegyétek meg”. Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: „Töltsétek meg a vedreket vízzel”. És megtöltötték színültig. Aztán így szólt hozzájuk: „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak”. Ők vittek. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort”.

János nem a szokásos görög szót használja itt a csodára, hanem a jelnek fordítható kifejezést. Jézusnak minden csodája jel is volt egyben. Ő soha nem tett véletlenszerű csodákat, nem tett olyat, ami varázslásra, mágiára hasonlított volna, nem mutogatta magát. Én Délről jöttem, amint mondtam, és vannak ott olyan emberek, akiket úgy mondunk, hogy „tahók”, szó szerinti fordításban azt mondhatjuk, hogy „vörösnyakúak”. Nem túl okos emberek, nem intelligensen élnek, hanem bekövült előítéletek szerint. Mik lehetnek az utolsó szavai egy ilyen „vörösnyakúnak”? „Hé, ti, ezt figyeljétek!” Jézus csodái ellentétesek ezzel, nem mondja, hogy „Figyeljétek, amit csinálok”… Minden csodája olyan, mint egy példázat, mindegyikkel valami nagyon mélyet akar tanítani, akárcsak a kereszttel. Ahogy János az evangéliumát megszerkesztette, ez az első csoda, amit olvasunk. Miért ment el Jézus erre a menyegzőre? Azért, mert meghívták. Te meghívtad Jézust a te menyegződre? Folyamatosan meghívod őt a házasságodba? Őszintén vágysz az ő jelenlétére? Felismerjük jelenlétét? Dicsérjük, magasztaljuk őt a jelenlétéért? Úgy éljük a házasságunkat, hogy ő ott van?

Tovább »