Blog

Zsidóság, Isten választott népe evangéliumi világosságban

Kovács Géza

Előadás Piliscsabán az Evangélikus Missziós Központ szervezésében

Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között! Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép!  Zsolt 67,2–3

Kiváltság számomra, hogy evangélikus missziómunkások közösségében szólhatok. Különösen az adott témakörben. Az evangélikus egyház ismerte fel először és tett a legtöbbet – a magyarországi egyházak között – a zsidó misszió terén. Közel egy évszázada, hogy az evangélikus egyház hazánkban helyet adott a Norvég Egyházi Szolgálat Izraelért elnevezésű missziós szervezetnek. Ez a szervezet már 1844 óta munkálkodik azon, hogy a zsidók ismerjék meg a Messiásukat, és támogatják a Messiáshívő zsidókat abban a törekvésükben, hogy zsidó identitásuk megtartásával legyenek Krisztus testének tagjai. Ez a missziós szervezet jelenleg Izraelben jelentős evangéliumi missziót folytat, és több ottani Messiáshívő gyülekezet alapítója. Tudtommal ez a szervezet tartott konferenciát legutóbb 2010 novemberében Budapesten a Messiáshívő misszióról, amelyen magam is részt vettem. Az evangélikusok zsidómisszió iránti elkötelezettségét jelzi az is, hogy a Híd evangélikus missziói magazin ez évi második száma teljes egészében ennek a témának szentelte írásait.

Tovább »

Az idő Istené

Kelemen Szabolcs Alpár

„Nem az idő halad, mi változunk,

Egy század, egy nap szinte egyre megy.”

(Madách Imre: Az ember tragédiája)

PROLÓGUS

„Mindennek rendelt ideje van…” (Préd 3,1)1 olvassuk a Szentírásban. Ez a gondolat első olvasatra nagyon is kézenfekvőnek tűnik, holott az „ideje” (idő) sokkal mélyebb és tágabb tartalmakat hordoz, mint azt gondolnánk. A hétköznapokban az ember az idő szót a legnagyobb természetességgel használja, annak ellenére, hogy életünk sarkalatos kérdése, hogy mi is az idő, mi a természete, honnan származik, birtokoljuk-e vagy sem, hol értelmezhető, és hogyan, mi van az idővel Isten és ember vonatkozásában. Kié is az idő, és az élményén kívül van-e más közünk hozzá? Hogyan jön létre a múlt, a jelen, a jövő, és ezeknek milyen hatása van az emberre, hogyan éli meg, és hogyan kezeli? Egyáltalán kezelhetjük-e az időt, vagy csak az élmények leképezése jelenti az időt tudatunkban? Szinte nincs ma már olyan tudományterület, ahol az idővel, annak természetével, leképezésével ne foglalkoznának, hiszen minden folyamat időben, idő alatt zajlik. Dolgozatomban csak érintőlegesen foglalkozom az idővel mint pszichológiai, fizikai, kozmológiai, filozófiai kérdéssel. Munkámban elsősorban annak bizonyítékát keresem, hogy az idő Istené, és arra fókuszálok, hogy a teremtett ember hogyan és miként éli ezt meg.

Tovább »

Ki nekünk ma Jézus Krisztus?

Edgar V. McKnight

Tanulmányomban a Jézusról szóló hagyomány kritikus recepcióját vizsgálom, különösen a történeti Jézus-kutatás úgynevezett három korszakát. Azután néhány olyan, a különböző korszakokat érintő filozófiai és teológiai kérdést szeretnék megvilágítani, amelyek nyitva maradtak a mi korunkban, egy olyan korban, amely a felvilágosodás óta látja a maga korlátait.

Az egyetemi oktatásban általában a felvilágosodással beköszöntő kritikus korszak ismertetéséből indulunk ki. Ám ahhoz, hogy a felvilágosodást megértsük és a Jézushagyomány posztkritikus befogadására felkészüljünk, előbb meg kell értenünk és át kell értékelnünk azt a prekritikus korszakot, amelyben az egyház Istenfogalmát platonikusidealista kifejezések határozták meg, és Krisztus jelenlétét teológiailag a transzcendens istenség gondolatával párhuzamosan értelmezték. Jóllehet Platón kerekedett felül, Arisztotelész és a realizmus is mindvégig jelen van. Arisztotelész nem hitt az ideák belső világában, helyette mindent fejlődésben, növekedésben, változásban látott. Ez a valóságos világ gerjeszti a folyamatokat. Ezek azonban alulról indulnak, nem pedig felülről.

A Jézus-történet kritikai vizsgálata és a teológiai-krisztológiai megfogalmazások összefüggenek Platón és Arisztotelész megközelítésével: az egyik teológiai, a másik történeti paradigmát használ.

Tovább »

A homoszexualitás témájának gyülekezeti és egyházi megközelítéséről

A BEFG logója
A BEFG logója

Az Evangéliumi Szabadegyházak Szövetsége (BEFG, Németország) Elnökségének nyílt levele a gyülekezetek számára

Miért nyilvánítunk véleményt a homoszexualitás témájában?

Számos gyülekezetet foglalkoztat a kérdés, hogy a gyülekezeten belül miként kell viszonyulni a homoszexuális érzelmű emberekhez. Ezenkívül szövetségi szinten is állást kell foglalnunk, hogy az avatott munkatársak esetében hogyan közelítsük meg ezt a témát.

Továbbá a téma a társadalomban is nagy jelentőséggel bír, a „politikailag korrekt” magatartás fokmérőjévé vált. Már nemcsak a homoszexualitás elfogadásáról van szó, hanem sok esetben a hetero, illetve a homoszexualitás közötti választási lehetőség propagálásáról. Mivel ilyen mértékben hangsúlyossá vált ez a tématerület, szükségessé válik annak etikai besorolása is. Ez érvényes a keresztény körökben folyó diszkussziókra is. Egyes keresztények számára a homoszexualitás témájához való hozzáállás határozza meg, hogy ki áll biblikus alapokon.

Mindemellett emberekkel találkozunk a kérdés kapcsán. Emiatt némelyek számára a homoszexuális beállítottságú emberekhez való hozzáállásunk próbaköve a korunk embere iránti nyitottságunknak.

Meggyőződésünk, hogy szükséges és érdemes is elhallgatott és vitatott kérdéseket nyíltan megtárgyalni. Nemcsak azt tanuljuk meg ezáltal, hogy miként beszéljünk tabutémákról, hanem a másként gondolkodás feldolgozásának készségét is ösztönözzük magunkban.

Tovább »

A boldogmondások – részlet a The Message bibliafordításból

Eugene Peterson

A boldogmondások (Mt 5,3–10)

A dőlt betűs szöveg a Magyar Bibliatanács fordításának szövege.

 

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

Boldogok vagytok, amikor a saját fonalatok végére értek. Minél kevesebb lesz belőletek, annál több lesz Istenből és az ő uralmából.

 

Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.

Boldogok vagytok, amikor úgy érzitek, elvesztettétek azt, ami a legkedvesebb számotokra. Csak akkor tud az Egyetlen úgy megragadni, mint aki a legkedvesebb nektek.

Tovább »