Hegedűs D. Viktor
teológushallgató, BTA
Az elmúlt húsvét egy korszak végét jelentette Bethlehemben. Na, nem a júdeai Betlehemben, hanem a minneapolisi Bethlehem Baptista Gyülekezetben. A gyülekezet lelkipásztora, korunk egyik legmeghatározóbb teológusa, John Piper harminchárom év után idén húsvétvasárnap prédikált utoljára a gyülekezetben mint annak lelkésze. Az alkalom után pedig átadta a lelkipásztori stafétabotot egy fiatalabb szolgatársának, Jason Meyernek.
Bereczki Lajos: Az „ISTEN HÁZA. Zsidó és baptista egyház Nyíracsádon” című könyv kiadásának háttere
2006-ban a Magyar Baptisták III. Világtalálkozójának záróalkalmán Debrecenben a Főnix-Csarnokban dr. David Coffey, a Baptista Világszövetség elnöke szolgált igehirdetéssel. Az ünnepséget követően az azon részt vevő Weisz Péter, a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke és Halmos Sándor a hitközség ügyvezető igazgatója meghívta David Coffeyt, hogy látogasson el közösségükbe. David Coffey a meghívást elfogadta. A látogatásra 2007-ben került sor, amikor David Coffey egyházunk meghívásának is eleget téve előadásokat vállalt a Debrecenben megtartott országos missziói konferencián.
Egyszer telefonon kérdezte meg tőlem egy népegyházi körhöz tartozó, tapasztalt és jó indulatú férfi: Voltak-e egyházunknak mártírjai? Miközben például számos plébánost csuktak le, internáltak vagy éppen ki is végeztek, esett-e áldozatul baptista hívő? Ő ugyanis ilyenekről nem tud. Említsek valakit, akár a közelmúltból, akár a történelem korábbi évszázadaiból. Első válaszom az volt, hogy számarányainkhoz képest bőségesen voltak mártírjaink. Sajnos, emlékük fenntartására nem fordítottunk annyi gondot, mint az ő egyházuk. Kevés szolgálatban álló testvérem tudna névről bárkit említeni mártírjaink közül. Akkor elhatároztam, hogy szerény erőmmel kísérletet teszek az ismertetésükre, nem tanulmányi jelleggel, csak egyszerűen, források, nehezen megjegyezhető adatok nélkül. Még azt sem ígérem, hogy mindenkit megnevezek, akikről tudhatok.
Dr. Fekete Csaba református lelkész, a Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára osztályvezetője, a Református Generális Konvent Énekeskönyv-bizottságának elnöke, a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma Himnológiai Szekciójának titkára.
A cikk által elemzett ének a Baptista gyülekezeti énekeskönyvben a 300., bár ott csak egy versszakkal szerepel.
(Az előző számokban közölt tanulmány folytatása.)
11. Misszió és kultúra
A missziói teológiában azt nevezik inkulturációnak vagy akkomodációnak, ha a keresztény üzenet más kultúrában jelenik meg. A keresztény hit a zsidókeresztény örökségtől idegen kultúrában csak is úgy válik érthetővé, ha „le lesz fordítva” az adott kultúra nyelvére. Ez persze nemcsak óriási erőfeszítéseket igényelt és igényel: a nyelv ismeretét (adott esetben írásos formájának megalkotását), hanem az emberek gondolkodásmódjának megértését is. Egy adott fogalom mit jelent a Bibliában és mit náluk.
A külmisszió korai időszakában, – amikor ezekre az ázsiai, afrikai területekre behatolt az evangélium, – feltételezték „a pogány kultúrák” széthullását. Ez persze nem következett be. Egy ideig e távoli világban evangéliumot hirdető misszionáriusok legnagyobb ellenfelei a gyarmatosítók voltak. Akik viszont hamar ráébredtek, hogy a bennszülöttek világát a misszionáriusok ismerik legjobban, és nem eredménytelenül igyekeztek kihasználni ezt a maguk javára. Ez a misszió és a gyarmatosítás összekapcsolódását hozta magával. Nem egy dicséretes korszaka a keresztény missziónak.