Philip Yancey: Keresztények és politika
Kelletlen barátság
Harmat, Budapest, 2013
Amikor sógornőm meglátta ezt a kis könyvet az asztalomon, kicsit lemondóan tolta arrébb, mondván, hogy ez a téma nem érdekli őt, miközben elég lelkes olvasója a keresztény irodalom széles skálájának.
Ez a téma valóban olyan, amit szeretünk inkább távol tartani magunktól és a lehető legkevesebbet foglalkozni vele. Mégis azt gondolom, hogy érdemes ezt a könyvet elolvasni.
*2010. január 16-án bemutatásra került Budapesten, a Művészetek Palotájában Arnold Schönberg Mózes és Áron című operája. Kocsis Zoltán írta meg a mű harmadik felvonását.
Tartalom:
1. Mózes
1.1. A hellenisztikus irodalomban
1.2. Ókori támadások Mózes ellen
1.3. Mózes életrajza
1.4. Mózes az apokaliptikus hagyományban
1.5. Mózes. a mágus
1.6. Rabbinikus források
1.7. Az Aggáda
1.8. A középkori zsidó szemlélet
1.9. Modernkori megközelítések
1.10. A keresztény hagyomány
1.11. Az iszlám hagyomány
2. Áron
2.1. Áron az apokrif és rabbinikus irodalomban
2.2. Áron halála
2.3. Áron utódai
2.4. A rabbinikus irodalomban
2.5. Az Aggádában
2.6. Mózes és Áron
2.7. A keresztény tradícióban
2.8. Áron alakja az iszlámban
Bibliográfia
Budapest, Harmat, 2013
Szeretnénk világossá tenni két fontos tényt. Az egyik az, hogy ez a könyv nem „hitmélyítő” irat, de még csak nem is szoros értelemben vett keresztény megközelítéssel foglalkozik a homoszexualitás kérdésével. Ez azt jelenti, hogy nincs megtűzdelve bibliai idézetekkel, nem végzett a szerző teológiai, vagy exegétikai alapvetést. Hogy mégis helyet kap ez az ismertetés egy keresztény folyóirat – a Szolgatárs – hasábjain, annak a szerzői szándék az oka. (A továbbiakban a szerzőtől származó idézeteket kurzívval, vagyis dőlt betűkkel fogjuk jelölni.)
A baptista lelkipásztorok e-mail levelezésében merült fel az a gondolat, hogy közösségünkben nincs egységes és hivatalos állásfoglalás a házasságra, különösen a házasságban előforduló konfliktusokra és azok helyes gyülekezeti kezelésére vonatkozóan. Házassági konfliktusok pedig sajnos a közösségünkben is előfordulnak, sőt – a körülöttünk lévő világ hatása nyomán – megszaporodtak. Immár lelkipásztorok és más gyülekezeti szolgálatban állók között is előfordultak hűtlenségek, elesések, elválások, újraházasodások. A körülöttünk élő embereknek lassan a többsége nem él hagyományos rendezett házasságban. A gyermekek többsége nem ismeri a családi otthon meghitt közösségét. Ezek hatása közösségünkbe is begyűrűzik. Kérdés: hogyan lássák és kezeljék a lelkipásztorok és a gyülekezetek ezeket a helyzeteket? Milyen lépéseket (intézkedéseket) tegyen a gyülekezet a házasság szentségének, a gyülekezet tisztaságának megőrzése érdekében? Hogyan kezelje a felmerült konkrét házassági problémákat, az elválásokat, az újraházasodásokat?
Sitku Tibor pünkösdi teológus, az MPE (Magyar Pünkösdi Egyház) teológiai főiskolájának MA-szakos hallgatója. Jelenleg pasztorálpszichológia szakirányú képzésben vesz részt, de minden érdekli, ami Isten igéjével, az emberek hitével, a vallások világával és a tudományokkal kapcsolatos. Nős, 37 éves, kétgyermekes családapa. Blogot itt vezet: http://megmondoka.blogspot.hu
Aligha van olyan ember, aki nem akar bölcs lenni, ahogy olyat sem találunk, aki önmagát bolondnak gondolja. Bölcsességről és bolondságról, ha saját magunkról van szó, ebben a vonatkozásban egységesen gondolkozunk, ám a két fogalomról a posztmodern ember nyilván a Szentírástól eltérően gondolkodik. A természettudományok által karakterizált és a modern technika által erősen meghatározott világban a bölcs és a bolond fogalmi különbsége leginkább az intellektuális képességek szintjének eltérésében mutatkozik. Profánul megfogalmazva, a bölcs az okos, míg a bolond a buta ember. Míg előbbi „okosakat” mond és magas iskolai végzettséggel rendelkezik, utóbbi ostobaságot beszél és a közvélekedés szerint valószínűleg tanulatlan.
A Szentírásból azonban egészen más kép bontakozik ki előttünk, ha a bölcsesség és bolondság mibenlétére keressük a választ. A Példabeszédek könyve, amely a bölcsességirodalom talán legmarkánsabb írása, azzal az alapvető szándékkal szólít meg, hogy a hívő ember számára az igazi bölcsesség mibenlétét bemutassa, még akkor is, ha az első olvasatra nem tűnik kompatibilisnek a mai értelmezéseinkkel. Úgy vélem, ez a rendkívül gyakorlatias bibliai könyv sok esetben félreértett vagy teljesen mellőzött a gyülekezetben. Írásomban arra teszek kísérletet, hogy megragadjam a Példabeszédek értelmezésének főbb sarokpontjait, és a valóban mély mondások és szövegek alkalmazási lehetőségeivel kapcsolatos kérdéseket is megvizsgáljam. Mire jó és mire nem jó ez a könyv a gyülekezetben?