Szerzők

Egészségügy és orvoslás a habánok korában

Dr. Nagy Imre Egy nemzeti tragédia egészségügyi következményei Mindaz, ami 1526. augusztus 29-én történt, nemcsak társadalmi-gazdasági szempontból vetette vissza hazánk fejlődését, hanem kifejezetten meghatározta az egészségügyi tennivalókat is. Főként közegészségtani következményeivel kellett számolnunk. A híradások szerinti alig másfél órás ütközetben …

Tovább »

A paradoxon prédikálása és a prédikálás paradoxona

Krish Kandiah

Krish Kandiah teológus, tanácsadó és egyházszervező. Könyvének címe: Paradoxology: Why Christianity was never meant to be simple (IVP, 2017).

Honlapja: krishk.com

„A függőben hagyott kérdések sokszor hatásosabbak, mint a felületes válaszok”

Mindig is küzdöttem azért, hogy megértsem Isten akaratát, és megéljem hitemet a mindennapokban. Emlékszem, gyermekkoromban a vasárnapi iskolán gyakran üldögéltem egy kis barna fotelban, és zavarodottan bámultam a parkettát, amire nem ért le a lábam. Kedves fiatal tanítóm nem szólt rám, pedig több alkalommal is félbeszakítottam bibliai történeteit. „Honnan származik Isten? Isten a nagyobb, vagy az univerzum? Miért mondta Isten Ábrahámnak, hogy ölje meg a fiát? Mondhatja Isten, hogy üssem meg a húgomat? Ha megütöm a húgomat, akkor nem Isten a felelős, de az univerzumért ő felel? És miért” Tanítómtól minden kérdésemre válaszolt, de utólag látom, hogy ezek a válaszok nem voltak valódiak: „Ha felfoghatnánk Istent, akkor mi volnánk az Isten” vagy „Isten útjai kifürkészhetetlenek”. A legképtelenebb témákat pedig valahogy így zárta le: „Viselkedj rendesen és folytasd a színezést!”

Évekkel később, amikor már lelkipásztorként ültem egy kórházi folyosón, értetlenül bámultam a hófehér padlót, amit nem sokkal előtte fertőtlenítettek. Úgy éreztem, képtelen vagyok tovább nézni az édesanyát, aki a fia betegágya előtt térdelt, és már fekete csíkokban folyt az arcáról a sok sírástól elkenődött smink. Az ágyban fekvő egyéves gyerek néhány nappal ezelőtt még vidáman nyüzsgött és ugrándozott – egészséges kisfiúként. De most vak volt, és amellett, hogy folyamatosan sírt, a teste nem mozdult. Előzőleg mindenki azt mondta, rutinműtét lesz. Ám érzéseinket jól jellemezték a fiú fájdalmas sikolyai. A gyereksírás egyrészt azt a kínt tette hallhatóvá, amit a tragédia miatt mindnyájan éreztünk, valamint a jövőképünket és a gyakran ismételt kérdést: „Miért?”

Vasárnapi iskolai tanítóm válaszait ebben a helyzetben nehezen tudtam alkalmazni. Még az „Istenbe vetett bizalom a nehézségek között” témájú prédikációimat sem találtam ide illőnek. Akár egy felszínes válasz, egy frappáns egysoros, egy ügyes példatörténet is mind-mind üresnek tűnt. Csak ültem ott, ki nem mondott imákkal a szívemben, és kértem Istent, hogy ő adja meg a helyes válaszokat, amelyek többek puszta szavaknál. Ekkor egy utazáson vettem részt gondolatban, melynek során rájöttem, hogy Isten titkairól az élet titokzatos eseményei közben tanuljuk a legtöbbet. A szenvedés a Bibliában éppen olyan kényes téma, mint a való életben. Az Írásban található paradoxonok hatékony segítséget jelentenek a mindennapi élet paradoxonjainak megértéséhez.

„Amikor egyszerűsíteni kívánjuk az evangéliumot, hatástalanítjuk is.”

Eddigi szolgálatom során mindig azt gondoltam, hogy akkor segítem a gyülekezetet a növekedésben, ha a keresztény hit lényegét leegyszerűsítve mondom el számukra, logikus érvekkel, meglepő és mulatságos történetekkel stb. Arra törekedtem, hogy az evangéliumot „emészthetővé” tegyem „laikus” hallgatóságom számára. Megpróbáltam felkelteni, majd szélesíteni az egyháztagok érdeklődését a gyakorlati témák iránt. Olyan „útravalót” szerettem volna adni az embereknek, amit hazavihetnek és könnyen megvalósíthatnak. Fő célkitűzésem tehát a következő volt: mindent leegyszerűsíteni, vagyis átláthatóvá és gyakorlativá tenni a bibliai kereszténységet, és a hívőket minél elkötelezettebbé formálni. Habár szándékom jó volt, mégsem értem el, amit szerettem volna, mert gyülekezetem tagjai éppen azt az erős alapot nem kapták meg, hogy az élet viharai között bízni tudjanak Krisztusban! A legjobb szándékom is kevésnek bizonyult a „gyümölcsterméshez”. Prédikálásom „feledékeny hallgatóságot” szült, ami hosszú távon inkább a kárukra volt, mintsem a javukra. Ez az az eset, amikor szeretnénk valamit adni másoknak, de a kommunikáció közben elveszítjük az eredeti üzenetet. Amikor egyszerűsíteni kívánjuk az evangéliumot, éppen ezzel hatástalanítjuk, vagyis megfosztjuk az erejétől. Miközben a felmerülő kérdések megválaszolására törekszünk, hogy minél érthetőbbé tegyük az evangéliumot, nem vesszük figyelembe és nem értjük meg a kérdések létezésének okát.

Krish Kandiah könyve a paradoxonokról

Tovább »

Kik is vagyunk mi végső soron? – Baptista azonosság szemben a nemzeti azonossággal

Mateusz Wichary a lengyel baptisták elnöke Elhangzott Észtországban, Tallinban az EBF-közgyűlésen 2016. október 1-jén. Fordította Dr. Bukovszky Ákos. Hadd kezdjem néhány példával arról, hogy nemzeti azonosságunk hogyan befolyásolja értékeinket és meggyőződéseinket. Először egy beszélgetés, mely az egyik egyesült királyságbeli irodában …

Tovább »

Molinizmus: Isten szuverenitásának és az ember szabad akaratának egyensúlya?

Sebján-Farkas Zsolt Az egyháztörténelem folyamán a keresztény teológiának egyik legjelentősebb kérdése volt Isten szuverenitásának és ebből fakadó gondviselő munkájának, valamint az ember szabad akaratának kapcsolata. Egyrészt a hívők mindig is meg voltak győződve arról, hogy Istennek konkrét terve van a …

Tovább »

Martin Luther King teológiai portréja

Az emberi méltóság harcosának lelki drámája

Mórocz Bora

king-nobel-peace-prize-p

A húsvét a szenvedés ideje. A szenvedés pedig lehet alkotó jellegű. […] [A férjem] halálában ott van a remény, vagy a feltámadás.

– mondta Coretta Scott 1968 decemberében, miközben 1963 húsvét nagypéntekjére emlékezett vissza, amikor férjét, Kinget a birminghami börtönbe zárták. Ezen a napon Scott nagy szomorúságában depresszióba esett, miközben újszülött csecsemőjükkel otthon tartózkodott, mégis lelki fájdalmai közepette értette meg az ünnep mély üzenetét: nagypéntek nélkül nincs húsvétvasárnap.1

Miben tér el egy teológiai portré az önéletrajztól? Abban, hogy nem csupán a kronológiai sorrendben felsorolt eseményeket beszéli el, hanem az ember lelki küzdelmét írja le. A harc a születéstől halálig tartó lelki út, dráma. A portréalkotó azt az igazi személyiséget keresi, mely csak Krisztusban található és érthető meg.2 A teológia felszabadítja a lelket a testhez kötött vegetatív működéstől és az ember mélylélektan kutatását végzi.3 A személyiség tartalmát nem a természeti, hanem a lelki ember adja, mely az egyén legmélyén található; az ember – Jung szerint – akkor igazán önmaga, amikor ösztöntermészetén túllépve az erkölcsi jó érdekében akár saját maga ellen fordul, vállalva a fizikai és érzelmi rosszat.4 Martin Luther King Jr. élete útját eszerint a nézőpont szerint négy felvonásra osztva mutatom be: gyermekkorát, fiatal felnőtt éveit, aktív politikai szerepvállalásának időszakát, valamint halála előtti utolsó napjait különválasztva négy felvonást részletezek.

Tovább »